Feltöltés alatt!!!
Szomorú barna kislány, a sírkőre borul.Imádkozik,sóhajtozik, hull a könnye egyre hull..... Egy ráncos képű öregasszony nézi-nézi bánatát. Majd reszekető két kezével átöleli derekát.ne sírj barna kis lány,töröld le a könnyeidet, aki meghalt az a sírból vissza nem jöhet!!!! ,,ISTENEM" magának csak a fia volt,de nekem az ,, ÉLETEM"
Oly furcsán vagyunk mi emberek,
A lelkünk sír, az ajkunk nevet.
Egymásról azt hiszük, boldog talán,
s irigykedünk minden szaván.
Azt hiszük, a más szeme ragyog,
Gondolatai,tiszták, szabadok.
S nem vesszük észre, hogy vennénk észre,
hogy könnyei forrón égnek fájón szemében.
hazugság z egész életünk,
Hisz akkor is sírunk,ha nevetünk
A szív oly üres tud lenni, ha nem törődnek vele,hamar ki hül!!!
Tudod mi a szerelem?
Nem az nem lehet............Azt senki sem tudja.Az igazi szerelem borzongató az elejétől a végéig, amit senki sem kezd el félve a rettenetes fájadlomtól...
Szeretnék könnycsep lenni, szemedben megszületni...arcodon végigfolyni, és ajkadon meghalni.
Felkelsz,és arcodra egy mosolyt festesz. ez is kell a midnenapos jellemedhez.Milyen szép vagy...Újra játszol, újra élsz,s magányodról nem beszélsz.hangok hívnak,s visszatérsz.Nem szeretsz,és nem remélsz...Ugye nem félsz????
Jegyezd meg az élet kemény
Egy tart minket álva, a remény!!
S habár a legtöbb ember gyáva
A remény hal meg utoljára